Mivel Pacsirta szülei szégyenként élik meg 35 éves lányuk csúnyaságát, addig jóformán ki sem mozdulnak otthonukból, mígnem a rajongásig imádott lányuk egy nap el nem utazik egy hétre. S bár korábban azt hitték, boldogok, lányuk távolléte az igazsággal szembesítette őket: "Mi őt nem szeretjük (…) Gyűlöljük őt. Utáljuk. (...) Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt, úgy, mint most. és azt se bánnánk, hogy ha szegény akár ebben a pillanatban meg…" - fakad ki iszonyatos nagy bánatában Pacsirta édesapja, aki bár a történet során elharapja súlyos szavait, valahol legbelül egy pillanatig mégiscsak így gondolja: azt sem bánná, ha Pacsirta akár ebben a pillanatban meghalna.