Az író kancellár, szerémi püspök volt a mohácsi csata idejében, és egyike azon kevés szerencséseknek, akik élve megúszták az ütközetet. Az 1526-ban vívott csatát követően Brodarics István elmenekült, végül pedig a lengyel királynál, Zsigmondnál talált menedéket, és itt látott neki, hogy megírja a csata hiteles történetét. Annak ellenére, hogy igyekezett minden részletet a lehető legpontosabban megírni, az írásban szubjektív elem is föllelhető: az országáért való aggódás érezhető az egyébként páratlan forrásértékű műben.